I epizód

Nagyot sóhajtottam, mikor a taxi velem és a csomagjaimmal együtt megállt az előtt a bizonyos tömb lakás előtt. Egy sötét kék rövid ujjú és szürke cica nadrág volt rajtam egy egyszerű fehér puma cipővel. Már este nyolc volt. Jó sokáig tartott az út.
Kipakoltam a csomagjaimat a csomagtartóból, fizettem a taxisnak és vártam, hogy az a kocka fej méltóztasson lefáradni segíteni nekem a csomagok cipelésében.
Nem sokára le is jött, és szó nélkül felvitte a bőröndjeimet. Fekete-kék melegítő volt rajta. A lépcsőn felfelé sem szólt egy szót sem. Már attól tartottam hogy kivágták a nyelvét, mikor vakkantás szerűen ezt mondta:
 - Tessék! - és a kezembe nyomott egy kulcsot
Kicsit megszeppenve habogtam egy köszit.
A hangja élőben teljesen más volt mint a telefonban, mikor a részletekről beszéltem vele.
 - Ööö... valami baj van? - kérdezte, mert úgy álltam ott mint aki az egyik Gorgo szemébe nézett és kővé vált
 - Nem... nincs semmi baj... azt hiszem... remélem - habogtam. Nem tudtam hogy most mit szóljak.
Így hát, mivel már nem volt mit tenni, makogtam egy: "Megyek pakolni"-t és a bőröndöm kíséretében el vonultam az egyik szobához.
 - Ööö... Petronella. A te szobád a másik irányba van. A lakás túlsó felén. A telefonba is mondtam hogy a két szoba a lakás ellentétes oldalain van - szólt utánam a fiú
 - Ja, ó, tényleg! Im... Köszi! - mondtam és a másik irányba fordultam, olyan ciki volt! Majd nem azt mondtam neki hogy: "imádlak" !!!
 - Nincs mit - mondta, és nagyon meglepő módon mosolygott (!!!????).
Megeresztettem én is egy mosolyt és a szobám felé vettem az irányt.
 - Nem kérsz egy kávét? - kiabált utánam a fekete hajú fiú - Ha már úgy is egy jó időre össze leszünk zárva, talán egy kicsit jobban megismerhetnénk egy mást!
 - Kérek, köszi. Igazad van. Kipakolok és aztán beszélgetünk.
Berohantam a szobámba, és elkezdtem kipakolni a ruháimat a szekrénybe és az egyéb mütyürjeimet a fiókokba. Fél óra alatt meg is voltam. Kint már besötétedett. Reméltem hogy Armin nem gondolta úgy, hogy nem vár meg és nem ment el aludni vagy valami ilyesmi.
Mikor kisétáltam a nappaliba, (minő meglepetés) Armin az egyik virtuális játékán játszott, a Csoda Csibén. Teljesen unott képet vágott, miközben azt a csomó űrlény szerű izét kinyírta.
Egy ideig ott álltam, mögötte, és néztem ahogy játszik. Aztán valószínűleg észrevette hogy nézem, és ugyan azzal az unott tekintettel nézett rám miközben azt mondta:
 - Te is akarsz játszani?
 - Ööö... én nem értek az ilyesmihez... - hebegtem
 - Megtaníthatlak.
 - O...ké.
Mosolyogva nézett rám pár másod percig, majd fel kelt, hogy bedugjon egy másik jojstikot, és a kezembe adta.
 - Melyik pályán szeretnél játszani? - kérdezte
 - Amelyik a legkönnyebb.
 - Nekem mindegyik könnyű. Szerintem neked a repülős tetszene.
 - Akkor a repülőst szeretném.
Armin megmutatta hogyan kell vezetni a csészealjat, és hogyan kell kilőni az ellenfeleket.
Nagyon béna voltam, mégis meglepően türelmes volt velem.
Nagyon sokáig játszottunk, és én épp kezdtem belejönni a játékba, mikor Armin megszólalt:
 - Már nagyon késő van. Majd holnap játszunk még.
 - Jaj, ne már - húztam el a számat - Ne légy parti gyilkos! Épp kezdtem bele jönni! Csak még egy menetet! Lécciiiiiiiiii! - vigyorogva hajoltam közelebb hozzá, és a lécciiiiiiii-m végén bele borultam a párnába.
 - Nem. Figyelj, már késő van. Holnap nem fogsz tudni felkelni - mondta gondoskodó hangon
 - Úgy beszélsz mint az anyám! - húztam el még jobban a számat
 - Nem azt mondtam a telefonban, délben, hogy holnap körbe vezetlek? Nagy ez a város, reggel kezdem az idegen vezetést, megebédelünk egy étteremben és esete felé végzünk. Sok mindent meg akarok mutatni.
Savanyúan bólintottam. Részben igaza volt, így beadtam a derekam és elindultam lefeküdni.

Halisztok

Ez a blog Petronella (becenevén Petro vagy Pet) Witherről szól.
Petro középsuliba akar járni, és be is került álmai közép iskolájába, a Sweet Amorisba. Csak egy kicsit hiba van a dologban: Pet egy falusi lány, és nagyon messze lakik a S.A.-tól ( a Sweet Amoris rövidítése). Ezért próbált az iskola környékén szabad albérletet találni. De mivel nyár vége volt, és az ország minden tájáról özönlöttek a jó hírű iskolába, így nem talált szabad albérletet, csak olyat amin valakivel meg kell osztoznia. De mivel nem volt más út, kénytelen volt bele nyugodni hogy mással is meg kell osztani személyes körzetét. Egy igen kedves, de Petro szerint kicsit nagyon kocka fiúval kell osztoznia a lakáson. A fiú neve Armin Greek.
Petronella: